Krisztkindlizés
Gyulafirátóton
Gyulafirátót
Árpád-kori település Veszprém szomszédságában. A németek az 1700-as évek
betelepítései során kerültek a faluba. 1890-ben az 1490 lakosból 698 fő vallotta magát német nemzetiségűnek.[1]
A 20. század elején még jelentős számú németajkú család élt a településen, de
mára a falu teljesen elmagyarosodott. A lakosság egy része egykori német voltát
családneveiben, szokásaiban, gasztronómiájában, ill. fotókon őrzi. A Német utca
elnevezése ma is jelzi egykori lakóinak
nemzetiségét.
A népszokások
közül a karácsonyi krisztkindlizés hagyománya maradt fenn mind a mai napig.
Pontos
kezdete nem ismert. Az adatközlők elmondása szerint a 20. század elejétől
elmaradhatatatlan része volt a Szenteste ünnepének. A legrégebbi fotó e
népszokásról az 1930-as években készült.
Az
1920/30-as években két csoport járta a falut. Az egyik csoport magyarul, a
másik németül vitte el Jézus születésének örömhírét a
családokhoz. Ha a csoport tagjai mindkét nyelvet beszélték, akkor azon a
nyelven énekeltek, ahogy a család kérte. A 2. világháború után, majd az 1950-es
években szintén csak egy-két csoport krisztkindlizett, de ekkor már a német
nyelv használatát tiltották, így főleg magyarul énekeltek. A Christkindl-Spiel hagyománya
az 1950-es évek óta folyamatosan él a településen, nem szakadt meg. Az elmúlt
évtizedekben a lakosság száma egyre gyarapodott, így a krisztkindli-csoportok
száma is megnövekedett. Ma 4-5 csoport osztja fel a település utcáit egymás
között, így jut el minden családhoz a Megváltó
eljövetelének örömhíre.
A
csoport 5 főből áll. A fiúszerepeket is lányok játsszák. Hagyományosan csak
nagylányok (13-18 évesek) vehetnek részt a krisztkindlizésben.
A
szereplők:
1. Pásztor – szütyős: Egyik kezében fehér
vászonból készült szütyőt visz, amiben az ajándékot (pénzt) gyűjtik, másik
kezében egy csengettyűt fog.
2. Angyal – almás: Kezében piros almát tart,
amelybe színes szalagokkal, ezüstszállal díszített rozmaringágat tűznek. Az
almát a 20. sz. második felétől narancs váltotta fel. Ma ismét almát tartanak a
lányok a kezükben, visszatérve a régi hagyományokhoz.
3. Mária – bölcsős: Hófehér anyaggal bevont, rózsaszín és kék szalagokkal,
ezüstszállal díszített bölcsőt visz, melyben a Kisjézuska fekszik, fehér
takaróval letakarva.
4. Angyal – korbácsos: Kezében fűzfavesszőből
font korbácsot tart, melyet rozmaringgal, zöld ágakkal, színes szalagokkal és ezüstszállal
díszítenek.
5. Pásztor – csengettyűs: Egyik kezében fehér
vászonból készült szütyőt visz, amiben az ajándékot (pénzt) gyűjtik, másik
kezében ő is csengőt tart.
Régi
fotókon mindkét pásztor kezében bot is van, mely zöld ágakkal, színes
szalagokkal díszített. Azzal kopogtattak az ajtó előtt, jelezve jöttüket. Ma
ezt a csengettyűszó jelzi.
A
krisztkindlik ruháját régen általában az édesanyák varrták, de kölcsön is
adták, elsősorban rokonságon belül.
A
pásztorok bőszárú, fehér vászonból készült „gatyát”/nadrágot, fehér hosszú ujjú
inget, fekete mellényt, fekete kalapot viselnek. A kalapot kék szalag és
rozmaringág vagy puszpáng díszíti. Az ing ujját csuklónál világoskék, könyök
fölött rózsaszín szalag fogja át, melybe örökzöld ágat: rozmaringot, puszpángot
tűznek.
A
lányok – a két Angyal és Mária – hófehér sifonból készült rakott szoknyát,
hosszú ujjú fehér sifon blúzt, 2-3 keményített alsószoknyát, rózsaszín és kék
szalagokkal, fehér gyöngyökkel, ezüstszállal díszített kötényt és mellényt
viselnek. Fejükön csillogó ezüstszálakkal díszített örökzöld koszorú van. Blúzuk
ujját csuklónál világoskék, könyök fölött rózsaszín szalaggal kötik át, melybe örökzöld
ágat tűznek.
Régen
a rakott szoknyát az édesanyák vasalták le. Mára ezt a pliszírozott szoknya
váltotta fel. Minden szereplő fehér kesztyűt és csizmát visel.
A 20.
század elején a németes csoportok kék szalagokkal, a magyarul éneklő csoportok
rózsaszín szalagokkal díszítették a ruházatukat. Mára ez a két szín
összeolvadt, kék és rózsaszín szalagok vegyesen díszítik az Angyalok és Mária
ruháját.
A résztvevők
az adventi időben meggyónnak, megáldoznak, hogy tiszta lélekkel hirdessék a
karácsony eljövetelét.
A
szereplők otthon öltöznek fel az édesanyák segítségével. Az egyik csoporttag
házánál találkoznak Ádám-Éva napjának reggelén és indulnak el csengettyűszóval.
A rátótiak a karácsonyfát már december 23-án feldíszítik, hogy 24-én, mire a krisztkindlik
odaérnek, teljes pompájában ragyogjon. A
gyerekek sok családban akkor kapják meg az ajándékot, amikor a csoport megérkezik.
A csengettyűszóra a házigazda ajtót nyit, a köszöntők pedig bebocsátást kérnek:
-
Dicsértessék
a Jézus Krisztus? Beengedik-e a Kisjézuskát áldott karácsonyt köszönteni?
Igenlő
válasz esetén, félkörben elhelyezkednek a feldíszített fa körül és eléneklik a
„A Kisjézus megszületett, örvendjünk….” karácsonyi dalt. Majd az „almás Angyal”
a kitakart bölcső felett az almával köröző mozdulatokat tesz és szólóban elénekli
az „Aludj csak égi gyermek szépen…” kezdetű dalt. Az ének alatt a „korbácsos
Angyal” a ház valamennyi lakójának vállát megérinti a korbáccsal és azt mondja:
„Keléses ne légy!”. Ezzel az egészségvarázsló rítussal a betegségektől,
himlőtől óvja a háziakat. Majd a „Fenyőgallyas Kisjézuska ...” és a „Fel nagy
örömre...”című dallal közösen folytatják az éneket. A pásztorok közben
letérdelnek és csengetnek. A dal végén felállnak és a csoport tagjai közösen
„Áldott karácsonyi ünnepeket!” kívánnak a családnak. A háziak megköszönik a
jókívánságokat, a „szütyősnek” pénzt adnak, majd a krisztkindlik csengetve továbbmennek.
A
csoportokat mindenhol várják. Sok helyen teával, kaláccsal kínálják meg őket.
Ebédelni a csoport egyik tagjához mennek, majd folytatják a falujárást. Az
összegyűjtött adományokon a nap végén megosztoznak. Az éjféli misén (régen a karácsony első
napjának miséjén is) minden csoport jelen van. Az oltár két oldalán állva teszik
káprázatossá karácsony ünnepét.
A
dalokat az új tagok a régiektől tanulják. Korábban, ha szükség volt segítségre,
mindig számíthattak Hock Józsefre, aki 57 évig, 1957 és 2014 között volt a
település kántora. Az 1990-es évektől Mátrai Jánosné, sz. Kauker Katalin (sz.1950)
is segítette a dalok betanulását. A próbákat a
katolikus plébánián tartották.
Hadnagy
László (1923-1995) helytörténész kérésére Varga Lászlóné, sz. Végh Eleonóra
varrónő elkészítette a Christkindl-babák öltözetét. Ezek a babák ma a Művelődési Házban
találhatók.
A
Gyulafirátóti Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület tagjai 2005-ben a helyi
iskola német nemzetiségi tagozata számára két öltözet ruhát varrtak. Timer
Jánosné, sz. Gunther Teréz (sz. 1940) vezetésével
arra is ügyeltek, hogy a németes csoport ruhája a régi szokásoknak megfelelően
kék szalagokkal készüljön el. A ruhákat varrták: Csatári Gáborné, Döbörhegyi
Sándorné, Kloó Lászlóné, Németh Péterné,
Rezeli Ferencné, Szedlák Judit, Timer Jánosné és Vankó Gáborné.
E
szép karácsonyi népszokás ma már csak magyarul él a faluban. A német nyelvű
szöveg egy fennmaradt hangfelvétel és egy fonetikusan leírt szöveg ellenére sem
rekonstruálható. Gunther Jánosné, sz. Kovács Katalin (sz. 1931) még el tudja
énekelni, de az archaikus szavak nagy része sajnos nem érthető. Ezért a helyi
iskola tanárai hagyományteremtő szándékkal összeállítottak egy német nyelvű
változatot, melyet minden évben megtanítanak a 7-8. osztályosoknak, akik ezt a
Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület karácsonyi ünnepségén előadják.
Adatközlők:
Gunther
Jánosné, sz. Kovács Katalin (1931)
Mátrai
Jánosné, sz. Kauker Katalin (1950)
Timer
Jánosné, sz. Gunther Teréz (1940)
Felhasznált
irodalom:
Mátrai
Jánosné: Gyulafirátót néphagyományának dramatikus népszokásai. Záródolgozat.
Veszprém-Gyulafirátót, 1992.
[1] Ila
Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest,
Akadémiai Kiadó, 1964.
194. p.
