Christkindl

 

Krisztkindlizés Gyulafirátóton

 

Gyulafirátót Árpád-kori település Veszprém szomszédságában. A németek az 1700-as évek betelepítései során kerültek a faluba. 1890-ben az 1490 lakosból 698 fő  vallotta magát német nemzetiségűnek.[1] A 20. század elején még jelentős számú németajkú család élt a településen, de mára a falu teljesen elmagyarosodott. A lakosság egy része egykori német voltát családneveiben, szokásaiban, gasztronómiájában, ill. fotókon őrzi. A Német utca elnevezése  ma is jelzi egykori lakóinak nemzetiségét.

A népszokások közül a karácsonyi krisztkindlizés hagyománya maradt fenn mind a mai napig.

Pontos kezdete nem ismert. Az adatközlők elmondása szerint a 20. század elejétől elmaradhatatatlan része volt a Szenteste ünnepének. A legrégebbi fotó e népszokásról az 1930-as években készült.

Az 1920/30-as években két csoport járta a falut. Az egyik csoport magyarul, a másik németül vitte el Jézus születésének örömhírét a családokhoz. Ha a csoport tagjai mindkét nyelvet beszélték, akkor azon a nyelven énekeltek, ahogy a család kérte. A 2. világháború után, majd az 1950-es években szintén csak egy-két csoport krisztkindlizett, de ekkor már a német nyelv használatát tiltották, így főleg magyarul énekeltek. A Christkindl-Spiel hagyománya az 1950-es évek óta folyamatosan él a településen, nem szakadt meg. Az elmúlt évtizedekben a lakosság száma egyre gyarapodott, így a krisztkindli-csoportok száma is megnövekedett. Ma 4-5 csoport osztja fel a település utcáit egymás között, így jut el minden családhoz a Megváltó eljövetelének örömhíre.

A csoport 5 főből áll. A fiúszerepeket is lányok játsszák. Hagyományosan csak nagylányok (13-18 évesek) vehetnek részt a krisztkindlizésben.

A szereplők:   

1. Pásztor – szütyős: Egyik kezében fehér vászonból készült szütyőt visz, amiben az ajándékot (pénzt) gyűjtik, másik kezében egy csengettyűt fog.

2. Angyal – almás: Kezében piros almát tart, amelybe színes szalagokkal, ezüstszállal díszített rozmaringágat tűznek. Az almát a 20. sz. második felétől narancs váltotta fel. Ma ismét almát tartanak a lányok a kezükben, visszatérve a régi hagyományokhoz.

3. Mária – bölcsős: Hófehér anyaggal bevont, rózsaszín és kék szalagokkal, ezüstszállal díszített bölcsőt visz, melyben a Kisjézuska fekszik, fehér takaróval letakarva.

4. Angyal – korbácsos: Kezében fűzfavesszőből font korbácsot tart, melyet rozmaringgal, zöld ágakkal, színes szalagokkal és ezüstszállal díszítenek.

5. Pásztor – csengettyűs: Egyik kezében fehér vászonból készült szütyőt visz, amiben az ajándékot (pénzt) gyűjtik, másik kezében ő is csengőt tart.

Régi fotókon mindkét pásztor kezében bot is van, mely zöld ágakkal, színes szalagokkal díszített. Azzal kopogtattak az ajtó előtt, jelezve jöttüket. Ma ezt a csengettyűszó jelzi.

 

 

A krisztkindlik ruháját régen általában az édesanyák varrták, de kölcsön is adták, elsősorban rokonságon belül.

A pásztorok bőszárú, fehér vászonból készült „gatyát”/nadrágot, fehér hosszú ujjú inget, fekete mellényt, fekete kalapot viselnek. A kalapot kék szalag és rozmaringág vagy puszpáng díszíti. Az ing ujját csuklónál világoskék, könyök fölött rózsaszín szalag fogja át, melybe örökzöld ágat: rozmaringot, puszpángot tűznek.

A lányok – a két Angyal és Mária – hófehér sifonból készült rakott szoknyát, hosszú ujjú fehér sifon blúzt, 2-3 keményített alsószoknyát, rózsaszín és kék szalagokkal, fehér gyöngyökkel, ezüstszállal díszített kötényt és mellényt viselnek. Fejükön csillogó ezüstszálakkal díszített örökzöld koszorú van. Blúzuk ujját csuklónál világoskék, könyök fölött rózsaszín szalaggal kötik át, melybe örökzöld ágat tűznek.

Régen a rakott szoknyát az édesanyák vasalták le. Mára ezt a pliszírozott szoknya váltotta fel. Minden szereplő fehér kesztyűt és csizmát visel.

A 20. század elején a németes csoportok kék szalagokkal, a magyarul éneklő csoportok rózsaszín szalagokkal díszítették a ruházatukat. Mára ez a két szín összeolvadt, kék és rózsaszín szalagok vegyesen díszítik az Angyalok és Mária ruháját.

 

A résztvevők az adventi időben meggyónnak, megáldoznak, hogy tiszta lélekkel hirdessék a karácsony eljövetelét.

A szereplők otthon öltöznek fel az édesanyák segítségével. Az egyik csoporttag házánál találkoznak Ádám-Éva napjának reggelén és indulnak el csengettyűszóval. A rátótiak a karácsonyfát már december 23-án feldíszítik, hogy 24-én, mire a krisztkindlik odaérnek, teljes pompájában ragyogjon. A gyerekek sok családban akkor kapják meg az ajándékot, amikor a csoport megérkezik. A csengettyűszóra a házigazda ajtót nyit, a köszöntők pedig bebocsátást kérnek:

-        Dicsértessék a Jézus Krisztus? Beengedik-e a Kisjézuskát áldott karácsonyt köszönteni?

Igenlő válasz esetén, félkörben elhelyezkednek a feldíszített fa körül és eléneklik a „A Kisjézus megszületett, örvendjünk….” karácsonyi dalt. Majd az „almás Angyal” a kitakart bölcső felett az almával köröző mozdulatokat tesz és szólóban elénekli az „Aludj csak égi gyermek szépen…” kezdetű dalt. Az ének alatt a „korbácsos Angyal” a ház valamennyi lakójának vállát megérinti a korbáccsal és azt mondja: „Keléses ne légy!”. Ezzel az egészségvarázsló rítussal a betegségektől, himlőtől óvja a háziakat. Majd a „Fenyőgallyas Kisjézuska ...” és a „Fel nagy örömre...”című dallal közösen folytatják az éneket. A pásztorok közben letérdelnek és csengetnek. A dal végén felállnak és a csoport tagjai közösen „Áldott karácsonyi ünnepeket!” kívánnak a családnak. A háziak megköszönik a jókívánságokat, a „szütyősnek” pénzt adnak, majd a krisztkindlik csengetve továbbmennek.

A csoportokat mindenhol várják. Sok helyen teával, kaláccsal kínálják meg őket. Ebédelni a csoport egyik tagjához mennek, majd folytatják a falujárást. Az összegyűjtött adományokon a nap végén megosztoznak.  Az éjféli misén (régen a karácsony első napjának miséjén is) minden csoport jelen van. Az oltár két oldalán állva teszik káprázatossá karácsony ünnepét.

A dalokat az új tagok a régiektől tanulják. Korábban, ha szükség volt segítségre, mindig számíthattak Hock Józsefre, aki 57 évig, 1957 és 2014 között volt a település kántora. Az 1990-es évektől Mátrai Jánosné, sz. Kauker Katalin (sz.1950) is segítette a dalok betanulását. A próbákat a katolikus plébánián tartották.

 

Hadnagy László (1923-1995) helytörténész kérésére Varga Lászlóné, sz. Végh Eleonóra varrónő elkészítette a Christkindl-babák öltözetét.  Ezek a babák ma a Művelődési Házban találhatók.

A Gyulafirátóti Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület tagjai 2005-ben a helyi iskola német nemzetiségi tagozata számára két öltözet ruhát varrtak. Timer Jánosné, sz. Gunther Teréz (sz. 1940) vezetésével arra is ügyeltek, hogy a németes csoport ruhája a régi szokásoknak megfelelően kék szalagokkal készüljön el. A ruhákat varrták: Csatári Gáborné, Döbörhegyi Sándorné,  Kloó Lászlóné, Németh Péterné, Rezeli Ferencné, Szedlák Judit, Timer Jánosné és  Vankó Gáborné.

 

E szép karácsonyi népszokás ma már csak magyarul él a faluban. A német nyelvű szöveg egy fennmaradt hangfelvétel és egy fonetikusan leírt szöveg ellenére sem rekonstruálható. Gunther Jánosné, sz. Kovács Katalin (sz. 1931) még el tudja énekelni, de az archaikus szavak nagy része sajnos nem érthető. Ezért a helyi iskola tanárai hagyományteremtő szándékkal összeállítottak egy német nyelvű változatot, melyet minden évben megtanítanak a 7-8. osztályosoknak, akik ezt a Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület karácsonyi ünnepségén előadják.

 

Adatközlők:

Gunther Jánosné, sz. Kovács Katalin (1931)

Mátrai Jánosné, sz. Kauker Katalin (1950)

Timer Jánosné, sz. Gunther Teréz (1940)

 

Felhasznált irodalom:

Mátrai Jánosné: Gyulafirátót néphagyományának dramatikus népszokásai. Záródolgozat. Veszprém-Gyulafirátót, 1992.

 

---

[1] Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.

194. p.